Polgár Judit / Magamról verssel

Polgár Judit

Családállító tanácsadó

Az évek során több különböző szakterületen dolgoztam, rengeteg aspektusát láttam és tapasztaltam az emberi kapcsolatoknak, életviteli motivációk és viselkedési dinamikák megjelenésének. Mérnökként végeztem és kezdtem dolgozni, majd a nonprofit szférában töltöttem közel egy évtizedet, közben grafológus képesítést szereztem. Családállító tanácsadó oklevelemet a szakma legújabb irányzatát képviselő, a német DGfS (Német Rendszerállítók Társasága) által elismert képzőhelyen, a Rendszerakadémián szereztem.

A szakmai-, közösségi- és magánéleti kapcsolatok, folyamatok, események mind-mind hozzásegítettek ahhoz, hogy egyre több tapasztalatot nyerjek az emberi lélek működéséről, magam is megélve és megdolgozva a saját történetemet.

Mára a családállítás módszere az, ami szakmailag legközelebb áll hozzám, és aminek alkalmazásával Neked is szívesen segítek, ha szeretnéd...

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.