Panna királylányai

2017.10.17

Panna az én 8 éves unokahúgom, én pedig ő rajztanár nagynénije vagyok. Hál' Istennek gyerekrajzok között tölthettem életem jelentős részét, szenvedélyesen szeretem és kutatom azok mondanivalóját. Ezek a rajzok az "útmutató" szerepét töltik be, mivel dekódolásuk lehetővé teszi az értő felnőttek számára, hogy megfejtsék, mi zajlik a (fecsegő) felszín alatt, mi játszódik le aktuálisan a gyerekek lelkében. Most éppen az unokahúgom rajzait dekódolom, amelyek a megtapasztalt anyai gondoskodásról, és a lelkében fészkelő anyaság utáni vágyakozásról vallanak, mint minden kislány királylányrajzai.

"A földi életnek rendje van, ami mai világunkban felborulni látszik. Régen magyar népünk csodálatos nevekkel illette, és népmeséibe beleszőtte a minket fentről őrző csillagokat, hiszen Isten fényírásának tartotta azt a mennybolton, ami utat mutat a földi élet során. Arégi világ "csillagnak" nevezte a gyermekeket is. A gyermeket, aki fényt hoz, és aki a régiek szerint hét esztendős koráig még Isten tenyerén él, és csak ezután "érkezik meg" teljes egészében a földi világba. A gyermek, aki játszik és rajzol. Játékain és rajzain keresztül az Isteni rendhez nyúl vissza, azáltal rendezi, gyógyítja lelkét, és ha nyitottak vagyunk rá, környezetét."

Jung és követői szerint a gyerekek "archetípusok"-kal érkeznek a világra, azokkal a formákkal, amelyek ősidők óta rendezik az emberéletet.

Panna egy nagyon vidám kislány, rengeteget rajzol, ő az a gyerek, akinek mindig filctollas a keze, vagy a ruhája, kicsi kora óta látszik rajzos tehetsége.

Százával születtek családrajzok, témaként szívesen választotta kedvenc meséit vagy önmagát különböző élethelyzetekben, barátnőkkel, otthon, állatokkal és persze rengeteg királylányos rajz is készült. Legtöbbjük fején ékes, fényes koronával (amellyel öntudattalanul "felmagasztalják" rajzolói az anyaságot). Hosszú, néha földig érő hajsátorral, és a ruhája széles, háromszög alakú házában virágok, csillagok, Nap, ház, kereszt. A királylány haja-sátra az anyaméhben átélt kerek szeretetről vallanak, és az anya áldozatos gondoskodásáról, amellyel körbe fogja-öleli a cseperedő gyermeket, mindez a gyerekkel együtt születő anyaságvágy táplálója is. A gyerekek rajzaikat a világ rendje szerint kozmikusan rendezik: a felső világot a fej, és az azt ékesítő korona vagy virág jelöli (néha tolldísz, lángtaréj). Az alsó világot (a vízzel, földdel analógot) az alig tagolt vagy tagolatlan test statikus háromszöge, s a láb, amely néha a "földbe gyökerezik", míg a közbülső világot (amelyet az alsó és a felső világ násza adja) a fölfelé tárulkozó sugár vagy sziromszerű kezek és a lefelé, sokszor a földig érő hajsátor csatol. A közbülső világ anyára és apára emlékszik, e kettő nászából világra született élet. A fej a szellemiséget, a törzs a lelkiséget, a láb a testiséget jelöli.

"Hat esztendős gyereklányokban megnő az eredendő, lelkükben fészkelő anyaság iránti szűzi vágyakozás. A kisleány - mindahány aki világra születik- fészeknyi gyermek anyja kíván lenni, belső késztetésre, a Teremtő okán." A test háromszög, barlang formája, melyben általában fény sugároz talán az anyaöl egykori óvó öröméről tanúskodik, és a rajz születésekor az anya nyugalmat árasztó közelsége hozza elő ezt az ősképet belőlük. Sok esetben "az oltalmazó hajsátron áttörni készülő pálcika karok (a nekilendülő, növekedő akarat) a minden-szeretet, a "paradicsom" megsejtett elvesztése után a Nap felé tárulkoznak; a sötétség öntudatlan, puha nyugalma után a világosság szálkás biztonságára."

A gyermeklány a királylány alakban bevallva, bevallatlanul mindig önmagát formálja meg- lelke tükre, térképe rajzi formái közül leginkább ez az alak. A mi szülői életünk példáján, a gyermekeink számára átadott értékrenden múlik (s nem a gyermek fantáziáján, rajzi készségén!), hogy a királylány haja földig érjen, szoknyája-sátra csillagot hordjon, s koronája sugárzó virág legyen - glória.

Forrás: Molnár V. József: Ég és föld ölelésében

Szerző: Bacskovszky Nóra