Hésziodosz "Az istenek születése" (i. e. VII.
század) című munkájában elsőként próbálta áttekinthetővé tenni és
rendszerezni az istenvilág sokrétű hagyományait.Hésziodosz
szerint kezdetben Khaosz, a tátongó üresség létezett. Belőle keletkezett
először a Sötétség, majd Gaia, a széles mellű Föld és Erósz, a
szerelem, az első működő erő a világban "ki
a legszebb mind a haláltalanok közt, elbágyasztja a testet, az istenek
és a halandók keblében leigázza a józanságot, a bölcs észt"..Gaia
önmagából hívta létre Uranoszt,az Eget, majd párosodott vele, mert a
szerelem, bárhogy is nevezzük, már akkor jelen volt a világban, és az Ég
a Föld után vágyódott.
"Gaia először méltó párját hozta világra,
csillagos Égboltot, hogy mindent ez beborítson,
és legyen Uranosz! áldott istenek égi lakása.
Aztán szülte a nagy hegyeket, meghitt ligetekkel,
hol dombos-völgyes tájékon laknak a Nümphák,
és ő szülte a zordon tenger végtelen árját,
Pontoszt, még szerelem nélkül..."
Gaia
e nászsorozatból világra hozta a százkezű hekatonkheireket, a titánokat
és az egyszemű küklopszokat, valamint számos természeti istenséget,
akik az olümposzi istenek szülei és nagyszülei voltak.
"Két vállából száz roppant kéz lendül előre
mindegyiküknek s vállból még ötven fejük is nőtt,
ormótlan testrészeik avval lettek egésszé,
és a hatalmas testekben félelmes erő volt."
Az
Ég és a Föld első gyermekei kemény, durva óriások voltak, a még
kialakulatlan világ, a gomolygó őskor formátlan szörnyalakjai. Az
emberek rettegő félelmét, riadt döbbenetét testesítették meg a hatalmas
és érthetetlen természeti erőkkel szemben.
Hiába szülte azonban
Gaia a gyermekeit, Uranosz sorra elrejtette és száműzte őket, s a földön
nyüzsgő élet helyett csupán a nemzés aktusa létezett. Gaia végül
megelégelte a dolgot,ami szörnyű kínokat és szenvedést jelentett csak a
számára, és gyermekeihez fordult segítségért.Senki nem mert
szembeszállni Uranosszal a titánok közül, csupán Kronosz (a rómaiaknál
Saturnus), a legfiatalabb, aki válaszolt Gaia segélykiáltására. Anyjától
kapott sarlóval kezében megleste apját,amikor az ismét közeledett
Gaiához nagy hirtelen lemetszette a nemi szervét, és bedobta azt a
tengerbe. Ezt követõen ő, Kronosz lett a leghatalmasabb.Kronosz
felesége titán testvére, Rheia volt, aki hat gyermeket szült; ők lettek
az olümposzi istenek közül a legjelentősebbek, az "első generáció":
három nővér, vagyis Hesztia, Démétér és Héra, majd a három fivér;
Hádész, Poszeidón és Zeusz. Kronosz nagyon félt, hogy utódai majdan az ő
uralmára törnek,amint ő is letaszította Uranoszt a trónusáról,s ezt
megelőzendő megszületésük után azonnal elnyelte őket, éspedig anélkül,
hogy akár egy pillantást is vetett volna rájuk. így azt sem tudta, fiút
nyelte vagy lányt. Haraggal és bánattal telvén gyermekei sorsa láttán
Rheia is fellázadt: szüleihez, Gaiához és Uranoszhoz fordult
segítségért, akik azt tanácsolták neki, hogy utolsó gyermekét Kréta
szigetén szülje meg, s helyette egy pólyába bugyolált követ nyújtson át
Kronosznak lenyelés végett. Rheia így is tett, s a kis Zeuszt titokban
nevelték föl egy rejtekhelyen. Amikor felnőtt, rászedte apját, hogy
sorra kiokádja testvéreit. A varázsszert, mely Kronoszt gyermekei
kiöklendezésére kényszerítette, Métisz, az Ész istennője adta Zeusznak;
az a Métisz, akivel később Paliasz Athénét nemzette. Zeusz hosszas
harcot vívott Kronosszal a hatalomért, de végül idősebb testvérei
segítségével (akik születésük fordított sorrendjében kerültek elő apjuk
bendőjéből,vagyis elsőként a bepólyált kő és utolsónak Hesztia) győzött,
és ő lett a legnagyobb közöttük, istenek és emberek atyja.A
győzelem után a három fivér kockát vetett, és fölosztották a világot
egymás között. Zeusznak jutott az ég, Poszeidónnak a tenger, Hádésznek a
föld mélyén lévő alvilág. A három nővér- Hesztia, Démétér és Héra-a
görög vallás és társadalom patriarchális jellegének megfelelõen
semmiféle tulajdonnal nem rendelkezett.Zeusz lett a következõ
istengeneráció apja; részben kalandjai következtében, részben pedig
feleségének, a fenséges Hérának köszönhetően számos gyereke született.
Ikergyermekeinek: Artemisznek és Apollónnak Létó, Kronosz testvéreinek
leánya volt az anyja, Athénét Métisszel nemzette, Perszephonét
Démétérrel, azaz saját nővérével, Hermészt, az istenek követét Maiával,
egy szép hajú nimfával, míg Árészt, a hadak és a háború istenét,
valamint a kovács Héphaisztoszt Héra szülte. Aphrodité "származásáról"
kétféle mítosz is élt: Hésziodosz szerint már Zeusz előtt létezett, mert
ahol Kronosz a tengerbe dobta Uranosz nemi szervét, ott kelt ki a
habokból. A másik mese úgy szól, hogy Aphrodité anyja Deióné, Okeanosz
és Téthüsz leánya volt (ez Homérosz verziója). Végül Dionüszosz anyja
egy halandó nő, Szemeié volt, Kadmosz királyának lánya.
