A hétfő reggel ártatlan,

Kissé alaktalan,

Mégis bizonyosságot sejtető,

levendula mézzel kínáló,

Változásban örök pillanatok

kérész-násza lobban.

Hajthatatlan maradt,

Hajtani tiszteletből hajtotta

derekát, s fejét biccentette,

Mint aki tudja jól, hogy olyanoknak

fejez ki tiszteletet, akik maguk

is tudják, ő jóval előttük jár.

Hasadj, hát, ha nem hajtasz térdet,

legyen zászlódon leányaink véres keze nyoma.

S ha majd fejet hajtunk a nagyobb hatalom előtt,

Még adj nekem, amiből nincs és végtelen, időt.

Kreativítás vagyok

Lehet, lehetek, leszek

Minden lehet másként is,
Tisztaságot termő extázis.
Elszántságban elmerülő,
Falakat kikerülő.
Lehet a vágyak Univerzuma
Szabad fénylő kvintesszencia,
Holnap felé áhítozó,
Tegnapot újra író.
Megfoghatom, amit nem lehet,
Mert igazából azt is lehet.
S engedhetem magamnak,
Hogy legyek teremtő Nap.

Forrás oldal: https://fazekastamas.mozello.hu/blog/params/post/1005075/kreativitas-vagyok

A szív ritmusa

A türelem tengerén,
mint egy koravén,
ring ócska ladikom,
szívem benne tartom.
Meg-megdobban néha,
s én, mint valami léha,
követném ritmusát,
hallva riadt hangját.
De oly szeszélyes,
hogy nagyon veszélyes
vele a lépést tartanom,
nincs más: csak hallgatom.

2009.08.18.

Az én párom

Maroknyi porszem az életem,
minden év egy-egy szem,
Te az édesvíz vagy,
mely sárrá dagaszt,
bensőmből életet fakaszt.
Hajnal kelti életre,
a Napra néz nevetve,
Béke és boldog mosoly
táncol orcádon;
Te vagy az én párom.

A Gyógyítás Hajnalán

Pár másodpercig csak pislogott és hunyorgott, szemei még nem szoktak hozzá a hirtelen sötétséghez. A Szentély bejáratánál két megtermett őr állt, dupla élű harci fejszéjüket keresztbe vetve széles, tekintélyt parancsoló mellkasuk előtt. Torknak elég sokat kellett küzdenie, mire bebocsátást nyert ide. A Helytartó így is csak pár percet engedélyezett neki. Megdörzsölte szemeit, majd orra alatt elmormolt egy fohászt. Nem volt különösebben vallásos alkat, inkább hitt fegyvereiben, illetve a vándorlásai során szerzett mágikus és egyéb képességeiben, de ártani nem árthat alapon, szorultabb helyzetekben, mint amilyen a mostani is volt, valahogy ösztönösen előtört belőle valami ima féle...

Miután szeme valamelyest hozzászokott a Szentély félhomályához, módjában állt azt alaposabban szemügyre venni. Közvetlenül a bejárat mellett bal- és jobb oldalon oszlopsor tagolta kisebb kápolnákat vett észre. A bejárattal szemben áldozati oltár csillogott a frissen kiontott vértől. Torknak kissé megmozdult a gyomra a feléje áradó, enyhén rothadást idéző szagoktól. "Mint egy mészárszék" - jutott eszébe, majd gyorsan elhessegette a gondolatot: Most nincs idő ilyesmire. Ha túllépi a Helytartó által meghatározott időt, az esti áldozatkor már az ő vére is ott fog virítani az oltár kövén.

Az oltárhoz sietett, és alaposan megfigyelt minden kegytárgyat, illetve a szertartásokhoz "nélkülözhetetlen" szent ereklyét. A felhalmozott tálak ólom- és réztartók egész során át a legfinomabb acélból kovácsolt áldozótőrön keresztül minden a helyén volt. Azaz mégsem. Tork lélegzet visszafojtva megdermedt. A súlyos vérragacsos homályban mintha megállt volna az idő. "Hát mégis igaz..." - futott át agyán a gondolat. Az egyik réztál mögött megcsillant az a valami, amit Tork hosszú évek óta keresett. Egy smaragd szobor. Egy ősi, több ezer éves szobor, ami egy fát ábrázolt. Egy olyan fát, amelynek a gyökere is lomb volt, és a lombja is gyökér. A szobor fa törzsén szöveg volt olvasható, olyan nyelven, amit ma már csak kevesen ismertek: "Mennyi vér, mennyi értelmetlen áldozat". A szent szöveg töredékét Tork hangosan is kiejtette, majd öntudatlanul a szobor felé nyúlt...

...A következő pár perc alatt évmilliókat utazott vissza és előre is az időben. Megélte minden zsigerében az Ős Pulzálást, az Univerzum Ősrobbanását, a Kitágulást majd az Összeszűkülést, az Egy Pontba Sűrűsödést, majd megint az Ősrobbanást...aztán elájult.

Néhány nap múlva tért magához. Puha, levendula és mirha illatot árasztó ágyban ébredt. Nehezen, küszködve nyitotta ki szinte összeforrt szempilláit. Szegényes, szűkös szerzetesi cellára emlékeztető szobában találta magát.